Mikor kapcsolatban élsz mindent
megpróbálsz megtenni annak érdekében,hogy működjön és remélhetőleg
a párod is.Ilyenkor megpróbálunk elkerülni minden olyan helyzetet
ami kétértelmű lehet az esetleges féltékenység miatt,mert a
féltékenység minden kapcsolatban ott van,de ezzel is meddig
mehetünk el?Tapasztalat,mindig az a féltékeny aki kapaható egy kis
kalandra vagy aki nem érzi magát biztonságban,vagy egyszerűen nem
képes a monogám kapcsolatra.Sokszor jól esik ha a párunk
féltékeny,kicsit,de amikor már minden apróság miatt kapsz akkor
nagyon megöli a kapcsolatot.Köztudott,hogy a férfiak nagy része nem
képes a monogámiára hát ebben van valami.Sok olyan működő
kapcsolatot láttam ami nyilt volt és évek óta együtt vannak,vajon
tényleg működik ez?vagy az egyik fél mást érez csak nem mondja
nehogy elveszitse a szerelmét?Mert hát önzőek vagyunk ha valaki az
enyém akkor csak az enyém legyen nem osztozom rajta.Ez azt a
kérdést is felvetheti,hogy van valami amit én nem tudok megadni és
inkább máshol keresi?vagy csak az újdonság varázsa?Rá lehet unni a
partnerünkre?rá,ha mind a ketten hagyjuk,hogy napi rutinná váljon
az együttlét és általában ez szokott lenni,mert nem csak a szerelmi
életünk létezik,dolgozunk és vannak mindennapos problémák amik
elveszik a figyelmünket a másikról és csak akkor vesszük észre
mikor már baj van.És amikor két olyan ember van együtt akik nem egy
nézetet vallnak olyan mintha különböző bolygóról jöttek volna csak
ami közös bennük az a vonzalom és az,hogy társra találjanak.Meddig
működhet az ilyen kapcsolat?Sokáig,ha az egyik fél hagyja,hogy a
másik elkezdje teljesen uralni és talán nem is hagyná hiszen
erősebb karakter,de hát ott a rózsaszin köd ami a hónapok múlásával
egyre inkább halványabb lesz és kezd elege lenni az egészből azt
veszi észre,hogy nem illenek össze csak ami már össze köti őket az
a megszokás és a testi vonzalom nincs már romantika és közös
programok kezd fontosabb lenni minden más nálam.Vajon hány
kapcsolat tart csak azért,mert megszokták és félnek lépni?Félünk
változtatni,mert kialakitottunk és berendezkedtünk ebbe az életbe
és bonyolultabb lenne kilépni belőle,mint inkább hagyni és türni
még akkor is ha már lassan egy szabad akaratod sincs.De ami az
egészben jó ha a szakmai életedben legalább elismernek és ami a
legfájóbb tud lenni ha a párod nem veled örül söt inkább
féltékenységet látsz.De elsiklasz felette,mert a békesség érdekében
jobb hallgatni,de meddig?Egy idő után felteszed a kérdést
magadban,megéri ez nekem?Hiszen nem érzed,hogy fontos lennél mások
véleménye mindig jobb,mint a tied és hát a drága szülök akik még
nem engedték el gyereküket és olyan szintű befolyás alatt
tartják,hogy már szinte beteges.És még jobban bosszant az,hogy két
ember előtt kell fejet hajtanod és a felismerés,hogy ennek soha nem
lesz vége.És bármennyire is akarsz jó lenni a kapcsolatban sose
lesz jó az amit te szeretnél csak az amit a párod és a kedves
szülője tart annak.És már túl vagy egy viharos szakitáson tudod
milyen rossz is tud lenni inkább beletörötsz és reménykedsz,hogy
talán megváltozik.A rózsaszin köd már sehol nincs,tisztán látsz és
tudod,hogy ennek nem lesz jó vége ha nem változik meg,mert te
megváltoztál sehol nincs egykori önmagad.Amivel mindannyian
tisztában vagyunk,hogy nálunk melegeknél a monogámia penge élen
táncol,egyre népszerűbb a hármas,mert hát ketten már unalmas az nem
olyan trendi és az előbb emlitett nyilt kapcsolat,fűvel
fával.Undorodom az egésztől,közös ismerősök akiket csak
figyelek,hogyan élik ezt a világot és eldöntöm nem kérek ebből,ha
normális életet akarunk élni jobb nem belefolyni ebbe a közösségbe
legyen meg mindig a két méter távolság.Egyáltalán nem kell
csodálkozni az előitéleteken saját magunknak köszönhetjük.De mi van
azokkal akik tényleg normálisak és csak a szerelmet akarják?Akik
nem áskálódnak,féltékenykednek és kihasználnak másokat,mert ez is
ránk vall.Ami a legjobban ide illik az az,hogy ha én boldogtalan
vagyok akkor a másik se legyen boldog és képesek szó szerint
mindenre,hogy te is boldogtalan legyél.Nincs barátság csak
érdek.Sokan vagyunk melegek aki mi is elitéljük a melegséget csak
azzal a különbséggel,hogy mi a társadalmi életét itéljük mig a
heterok a szexualitást itélik.Telnek továbbra is a hónapok és azt
érzed ugyan olyan magányos vagy,mint mikor egyedül voltál,semmi nem
változott és vége.Furcsa mód megkönnyebbülés.Újra egyedül,de már
erősebb vagy nem esel kétségbe van egy jó munkád és barátaid akik
szerencsére nem ebből a közegből valók.Még egy ex,de ez már más nem
olyan mint az első soha nem lesz már olyan akárhányat is élünk
meg.Ha viharosan szakitunk valakivel akkor teljesen megszakitjuk
vele a kapcsolatot.Lehet egy kapcsolat befejezése után barátként
folytatni?Addig biztos mig nem jön egy másik kapcsolat,mert kinek
jó az ha az exünk ott kisért?Főleg ha ő még szingli továbbra is.A
második szakitás nem olyan fájdalmas,talán azért,mert az exünk tett
róla,hogy ne legyen az.Ilyenkor mi marad?belevetjük magunkat a
munkába vállalunk plusz teendőket csak azért,mert nem vár otthon
senki és hát bármennyire is rossz volt azért
gyászolunk,kicsit.